Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…S mennyi szerepet játszunk egyszerre? Főleg, mi, nők. Hála (vagy nem) szüfrazsett elődeinknek, a nők mára egyenjogúak lettek a férfiakkal. Legalábbis itt Európában. Ezzel együtt jelentős, új szerepet kellett megtanulniuk. Úgy érzem, hogy éppen ez a sok szerep nyomasztja annyira a nőket és vezetett végül a kapcsolatok eltorzulásához.

A szerepek kibővülése

A nőknek klasszikusan az a szerepe, hogy működtessék a családi egységet. A nő az, aki megteremti és gondozza a harmonikus otthont. Ő áramoltatja a családon belül a meleget. Igazi hűtő-fűtő klímaberendezés: ha kell, lehűti a kedélyeket, ha kell, melegíti az emberi kapcsolatokat.

A férfi klasszikusan a családfenntartó, a kenyérkereső, az erő a családban. Fizikailag és átvitt értelemben is. Mára ezek a szerepek nemhogy csak kibővültek, sokszor összecserélődtek.

Női szerepek

A nők anyák, feleségek, nők a szó klasszikus értelmében, ápolónők, edzők, pszichológusok, karrieristák, szakácsnők, logisztikusok, s ki tudja még milyen szerepeket próbálunk játszani egyszerre.

Pont ez az, próbálunk. Szerencsére ennyi szerepet eljátszani egyszerre nem lehet. Mindig van előtérben egy főszerep, a többi mellékszerep.

Például, ha egy nőnek gyereke születik, az elődleges szerepe az anyaszerep lesz, képes más szerepeket háttérbe szorítani. A karrierista szerep elnyomása ebben az esetben teljesen pozitív. Azonban sokan a kelleténél jobban háttérbe szorítják a nő, vagy feleség szerepeket is, ami a párkapcsolat meggyengüléséhez vezet. Ezért van szinte minden kapcsolatban egy hullámvölgy a gyermek születése után, mert a szerepek megváltoztak. A család tagjain múlik, hogy a korábbi, nő szerepbe való visszatérés milyen gyorsan sikerül. Ez döntő szempont egy kapcsolat fenntartásában, különben a férfi elhanyagoltnak érzi magát és keres egy másik nőt, akinek a nő funkciója az elsődleges.

Vagy ott van az a helyzet, amikor a pénzkereső, aktív nő nyugdíjba vonul. Hirtelen, egyik napról a másikra elveszíti az egyik szerepét, viszont időmilliomos lesz. Sokan ilyenkor végre megvalósítják a rég dédelgetett álmukat, például utaznak, nyelvet tanulnak, belépnek egy kórusba. És ez a helyes hozzáállás. Amikor az ember elveszíti a célját, amiért nap mint nap fel kellett kelnie, képes elsodródni a céltalanság tengerébe. Ekkor válik például a „hobbijává” a panaszkodás vagy az orvosnál üldögélés vérnyomásmérés céljából. Ezek olyan hiánypótló tevékenységek, amiktől fontosabbnak érzi magát. Ehelyett azonban új szerepet, feladatot kell találnia. Kiteljesedhet például a nagymama szerepben, ha vannak unokái.

Van egy kikényszerített párkapcsolati változás, ami viszont nem szerepet vesz el a nőtől, hanem szerephalmozást eredményez. Ez pedig a válás. Nagyon gyakori, hogy a gyermek(ek) a válást követően a nőnél maradnak. Ilyenkor az apai szerepek is a nő nyakába kerülnek. Neki kell lennie az erőnek, a stabilitásnak, a családfenntartónak. Ezek olyan erős, elsődleges szerepekké válnak, amik háttérbe szorítanak egyes, finomabb női szerepeket, mint például a klasszikus női szerep. Az ember lánya belemerevedik a kemény, férfias nő szerepébe, nem is vágyik társra. Márpedig nőként férfi tárasaságban tudunk igazán viselkedni. Éveken vagy évtizedeken át a logisztikus, szakács, edző, pszichológus, kenyérkereső funkciók számítanak. Ilyenkor gyakran előfordul, ha a gyerekek már kirepültek otthonról, és ezek a szerepek is megszűnnek, hogy a nő úgy érzi az egész életét feláldozta másokért. Ilyenkor már nagyon nehéz visszatérni a feleség, nő, társ szerepekhez, miközben exférje már rég boldog családfenntartó egy másik közösségben. Az ő nyakába ugyanis nem hulltak női szerepek…

Az egyedülálló családanyáknak azt tudom javasolni, hogy mindig engedjék meg magunknak azt, hogy életükben legyen én-idő vagy nő-idő. Ha kell, akár kérjenek segítséget, ha megtehetik legyen segítőjük a bevásárlásnál, takarításnál, a gyerekek felügyeleténél.

a nőknek rengeteg szerepet kell egyszerre játszani az életben. Mindig csak egy főszerepet játszunk és abba helyezkedjünk bele jól. Ha egy nő nem női szerepet játszik, vagy túl sok szerepnek akar egyszerre megfelelni, az előbb-utóbb túlterheltséghez, kiégéshez vezet.

Ne feledjük, gyermekeink olyan felnőttek lesznek saját párkapcsolataikban, amit otthon láttak. Jó párkapcsolatot csak akkor lehet működtetni, ha a mindenki tudja, ismeri a saját szerepeit és mindig ki tudja választani melyik az az egy, ami az adott életszakaszban a főszerep. Nem kell mindig takarítónő szerepet  játszani, ha fontosabb az anya funkció. Nem attól leszel jó nő, ha minden nap főzöl. Attól leszel jó nő, hogy a helyeden vagy. Minden téren.