Ontológiai coach vagyok (nem, nem káromkodok, ez a coaching egy irányzata). Azt jelenti, hogy az általunk örökölt vagy tanult elvek, elképzelések, hiedelmek mentén élünk. Amikor ezeket az ontológiákat: elveket, elképzeléseket, hiedelmeket gondolkodás nélkül elfogadjuk, azokhoz mereven ragaszkodunk, akkor van az, hogy a saját magunk által létrehozott dobozba csücsülünk és nem tudjuk megoldani a problémánkat. Tehát KOCKÁK vagyunk. Az erős ontológiáink pedig a falak.
Mondok egy példát: anyukám mindig csülökkel főzte a bablevest, mert az ő anyukája, nagymamája is így csinálta. A mi családunk így szokta és kész. Punktum. Nem mintha a csülkös bableves ilyesfajta főzési módja zavarna. 😊 Ez egy olyan erős ontológia, amit soha, senki nem kérdőjelezett meg, pedig lehet a bableves főzésnek egy egész másik módja is, ami mondjuk ugyanolyan finommá tenné az ételt, ha nem finomabbá. De nem tudjuk, mert nem próbálta ki senki az újítást.
Ugyanígy van ez az élet ennél sokkalta fontosabb dolgaival is. Vannak olyan ontológiák: elvek, elképzelések, amiket a családból hoztál. És milyen erős elvek ezek! Amit egész gyerekkorodban hallgattál és esetleg utáltál, azok olyan mélyen beléd vésődtek, hogy felnőtt korodat jelentősebben determinálják, mint gondoltad volna. Ezek a bevésődések jönnek elő először, ha valamilyen szituációba keveredsz. Ugye te is mondtad már a gyerekednek: „amíg az én kenyeremet eszed….Na, kitől hallottad?
Sajnos az ennél komolyabb dolgok is bevésődnek. Például az anya és apa kapcsolata, női-férfi szerepeinek megélése, gyermekkori események, amik esetleg kevésbé fontos dolgoknak tűnnek, de befolyásolják a saját párválasztásod, az önbizalmad, az önértékelésed és ebből fakadóan a sikeres élethez való hozzáállásodat.
Ápolhatod a hagyományokat
Ezzel nem azt mondom, hogy a hagyományokat fel kell rúgni. Dehogyis. A szép hagyományokat ápolni kell és megőrizni az utókornak.
Minden életvezetési konzultáció során előkerülnek a szülőkkel kapcsolatos érzések, dolgok, pedig én, mint coach nem szeretnék senkinek a múltjában vájkálni. A múltat csak annyira kell ismerni, hogy megértsük belőle a jelent és a boldog jövő felé tudjunk fordulni. Szóval ülünk ott szépen csendben a hiedelmeink, képzeteink dobozában és szorongunk, pedig kinn ott van egy egész világ, amit megélhetnénk. Ott maradunk a problémánkkal a dobozban és lehet, hogy a megszokott séma szerint nem lehet megoldani. Néha nem látjuk az ontológiától a megoldást, pedig a szemünk előtt van.
Igen, van akiben megfogalmazódik az igény a változásra és az életében tesz egy 360 fokos fordulatot, tehát pont arra a pontra érkezik, ahonnan elindult. És pörög és pörög és pörög. És végül mindig ugyanazt látja. Talán meg kellene fordulni, mert ott van egy ajtó.
A falbontás egy folyamat
Mit lehet akkor csinálni? Ezeket az erős ontológia-falakat kell lebontanunk a coaching folyamat során. Nem véletlenül mondom, hogy folyamat, mert egy-két alkalom még nem csinál csodát. Hosszú idő, mire sikerül minden gátat annyira lebontani, hogy a kliens azt mondja, már bármire képes, nincsenek gátló tényezők. Jéé, ebből a dobozból ki lehet látni, csak lábujjhegyre kell állni! Hogy én erre miért nem gondoltam. Nézz körül, van egy ajtó is a dobozon, csak lehet álcázott!
Ilyen dolgok tudnak történni, ha a gondolkodásmódodat változtatjuk meg a coaching során, vagy rábukkanunk olyan rejtett képességeidre, erőforrásaidra, amiről nem is tudtál, mert esetleg Neked azt mondták, hogy ilyen nincs…
Önbizalmat kapsz, így végre elhiszed, hogy képes vagy mindenre!
Nem mindig ilyen erősek az ontológiáink, hogy nehéz falakat kell lebontogatni. Vannak gyenge ontológiák is, amikhez nem ragaszkodunk ennyire. Ekkor csak egy KÖR van körülötted, lágy, vékony fonalból szőtt kör. Az ilyen ügyféllel könnyebb a dolgom, csak rá kell mutatni, hogy vannak még utak. Neki például elég lehet egy tanmese, amelyben ő, mint az egyik szereplő, talál eddig nem látott megoldásokat. Az erős ontológiáinkat csak cipeljük, nehezen tesszük le.