Aki akarta, az megtette az újévi fogadalmát, és az elmúlt négy napban tesztelhette, hogy tudja-e tartani a fogyókúrát vagy a füstmentes életet. A szilveszteri fogadkozások általában azért rövid életűek. Miért bukunk el olyan könnyen? Hogyan érhetünk el változást, és hol rontjuk el?
Az átgondolatlan fogadkozással gyakran okozunk magunknak csalódást (súlyosabb esetben önutálatot), mert gyorsan megszegjük őket. A legtöbben a kilóktól és a káros szokásoktól szabadulnának, vagy valami újat tanulnának, azonban ezeket a vágyakat ritkán teljesítjük. A külső tényezők mellett ezért többnyire mi magunk vagyunk a felelősek, könnyen esünk kísértésbe, nem tartunk ki a változás mellett. Katona Melinda életvezetési tanácsadót, mediátort kérdeztük a miértekről és a megoldáshoz vezető útról.
A realitás talaján
Mindig szeretünk kijelölni egy időpontot, ha valamit megfogadunk. Az a baj a fogadalmakkal, hogy ezek csak vágyképeket fogalmaznak meg, nem pedig konkrét célokat. Nem kell ahhoz új évnek lennie, hogy egyáltalán bármiféle változást elindítsunk magunkban. Inkább meg kell találni a motivációt, amitől hosszú távon tudunk valamit betartani, a magunknak tett ígéretet.
A bukás oka külső és belső tényező is lehet, bár többnyire az utóbbi a felelős a beteljesületlen fogadalmakért. Ösztönösen pillanatnyi kielégülésre vágyunk, nem pedig hosszú távú célokra, előnyökre. Ezt a kísértést erősítik bennünk a reklámok és az úgynevezett marketingzaj. Ha dolgoznunk kell valamin, az nagyon nem tetszik. Rengeteg időt és energiát kell abba fektetni, hogy elérjünk egy változást. Ha valaki nem hajlandó ezt beleinvesztálni, akkor el se kezdje.
Kezdetnek írjuk le a fogadalmunkat (mert a szó elszáll), és tűzzünk ki hosszú távú, reális célokat, amiket részcélokra bontunk. Tervezzük meg, hogy meddig akarjuk azt teljesíteni, és hogy mit áldozunk fel érte. Én a listaépítés híve vagyok. Részletesen listába kell foglalni a változáshoz szükséges teendőket, és mindennap tudatosítanunk kell magunkban, hogy mit akarunk megváltoztatni.
Nincs ingyen
Fontos, hogy valamit adjunk azért a célért, amit el akarunk érni. Ha fogyókúrás porokkal, meg ehhez hasonlókönnyű módszerrel próbálkozunk, akkor az azért nem fog menni, mert nem adtunk érte valamit cserébe. Valamit fel kell áldozni azért, hogy egy célt elérjünk – szól a következő észrevétel.
Nem kell azonban, hogy csak lemondásról szóljon az életünk. Ha mérföldkőhöz érünk a változás során, akkor jutalmazzuk meg magunkat. Az öndicséret is a folyamat része. Persze ne az legyen a jutalmunk, ami ellenküzdünk, hanem más apróság, ami örömet szerez.
Az öndicsérethez a környezetünkből is meríthetünk. Nagyon sokszor az emberek azt sem tudják, hogy életükben már hány dicséretet kaptak. Ha ezt összeszedjük és leírjuk, akkor rájövünk: „úristen, én menő vagyok”. Hajlamosak vagyunk pesszimistának lenni, és csak a rosszat észrevenni.
A változásban az is segít, ha megtaláljuk az örömforrásokat a folyamatban. Új ízek az egészséges étkezésben, a magunkra fordított idő öröme az edzéseken, új ismerősök a nyelvtanfolyamon, jobb szaglás a letett cigaretta után – csak észre kell vennünk ezeket, és nem lemondásként értékelni azt, hogy teszünk valamit az életünkért, magunkért, a céljainkért.
Önuralom helyett önbizalom
Az önuralom nem megfelelő technika a fogadalmak kapcsán. Ha elfojtod, visszaszorítod magad, akkor egy idő után előtör belőled az állat. Ehelyett önbizalmat kell tanulni, fejleszteni és motivációt fenntartani ahhoz, hogy valami hosszú távon működjön. Sokan nem hiszik el magukról, hogy képesek bizonyos dolgokra, ezért kell önbizalom a változáshoz. Semmi sem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések. Szóval önmagunkat kell mindig megkérdezni: miért akarom ezt megcsinálni, mire vagyok képes?
Szokásfogas és Madonna
Bár minden élethelyzet és személyiség más, vannak módszerek, amelyek a legtöbb esetben jól alkalmazhatók. Ilyen például az új szokások bevezetése. Szokásfogasnak nevezem azt a technikát, amely során az egyik kialakított új szokásra ráakasztunk egy másikat, mint egy fogasra. Azt például, hogy minden reggel sportoljunk, kialakíthatjuk úgy, hogy mindennap gondolatokkal és meditációval kezdjük a napot, aztán arra ráakasztjuk azt a szokást, hogy a meditáció után 15 percet gimnasztikázunk. Így könnyebb bevezetni az új életmódot.
A másik lehetőség a szerepjáték. Mindenkinek van egy ideálja, akire felnéz, akiről azt gondolja, hogy sok jó tulajdonsága van. Ez lehet filmhős vagy bárki más. – Mikor úgy érezzük, hogy valami nem megy, akkor gondoljuk azt, hogy mi vagyunk az a hős vagy az az elismert ember. Kérdezzük meg magunktól: ő hogyan viselkedne? Ha belehelyezkedünk a szerepébe, akkor egyfajta személyiségátalakulás is lezajlik bennünk. Például ha valaki edzeni szeretne, akkor gondolhatja azt, hogy ő Arnold Schwarzenegger. Nem baj, hogy nem úgy néz ki, csak gondolja azt, és máris egy más mentális állapotba kerül, ami átlendíti a holtponton. Vagy akit én nagyon szeretek példának hozni, az Madonna, mert iszonyatosan célra tartó nő. Ezek sokat tudnak segíteni abban, hogy fenntartsuk a motivációnkat.
Visszahúzhat a család
Nem biztos, hogy a család vagy a barátok tudnak segíteni a folyamatban, mert gyakran akarva-akaratlanul ők visznek kísértésbe minket fogadalmaink, terveink megszegésében. Ehelyett motivációs társakra van szükség, akiket a közösségi oldalak tematikus csoportjaiban találhatunk, vagy közös foglalkozáson, például a konditeremben, tanfolyamon.
Hírességek fogadalmai
Farkas Bertalan 14 évesen, újévkor azt az ígéretet tette, hogy űrhajós lesz. Így is lett: 1980-ban első magyarként jutott ki az űrbe. Gianni Annoi ismert étterem-tulajdonos 5 éve tartja fogadalmát, azóta sem gyújtott rá. Oláh Gergő énekes a személyiségét fejlesztené és bátrabb szeretne lenni a fogadalma szerint, míg Ryan Gosling élete legjobb alakítását ígérte 2018-ra.
Jó eséllyel
Ha 21 napig megtartunk egy új szokást, akkor az jó eséllyel maradandó változás lesz az életünkben.