A változás csak rajtad áll!

Pedig mindig van esély a változásra. Ehhez tudatosítani kell magadban azokat a visszahúzó erőket, gondolatokat, hiedelmeket és félelmeket, amik visszatartanak. Mire is gondolok? Ilyenek, mint bizonytalanság, kockázat, veszteség vagy akár az új helyzettől való félelem. Ha ezekre koncentrálsz, sosem fogsz lépni.

Játszunk el a gondolattal, és válassz ki egy tárgyat, ami rendszeresen a közeledben van, pl. egy fénykép, irattartó. Helyezd át máshová a szobában. Hányszor keresed a tárgyat a régi helyén?  Mennyi ideig tart megszokni a változást?

Fogd a kis kosarad és sétálj ki a változások piacára. Ez egy olyan hely, ahol Te vagy a vevő és az eladó is. Az életben mindennek van ára, még akkor is, ha az pénzben nem kifejezhető. Itt Te szabod meg, mennyit és mit vagy hajlandó feláldozni, hogy a kívánt változást elérd.

Például: szeretnél lefogyni, ez a kívánt változás, mit adsz érte cserébe? Az idődet, amit eddig tv-zésre fordítottál, most pedig az edzésre? A hétvégi sütidet? A kedvenc hízlaló ételeidet? Mit vásárolnál? Akaraterőt? Motivációt?

A két szám két kísérletre utal, amely azt hivatott megállapítani mennyi ideig tart egy új dolgot megszokni, egy szokást kialakítani.

Az általánosan elfogadott 21 napos szokásformálás abból ered, hogy Maxwell Maltz plasztikai sebész azt figyelte meg, hogy az operált pácienseknek 21 napra volt szükségük, hogy a operációból eredő változásokat (akár új orr, akár amputált végtag) megszokják. Ez egy megfigyelésen alapuló elképzelés, amelyhez ma is sokan ragaszkodnak.

Philippa Lally londoni kutatása nagyobb szabású volt és az egészséges életmódhoz kapcsolódó szokások felvételét tanulmányozta 96 fő részvételével 12 héten át. Azt találta, hogy átlagosan 66 nap kellett ahhoz, hogy valaki rutinszerűen felvegyen egy új szokást. Ez átlag, valakinek 18 nap volt, valakinek 254 nap.

Minél összetettebb egy új viselkedés, annál több idő kell a felvételéhez.

A tudatosítás előtti szakaszban még nem vagy tudatában annak, hogy Neked kellene változtatni, csak azt észleld, hogy valami nem oké. Aztán jön a felismerés! Ebben a szakaszban jössz rá, hogy változtatnod kell. Neked. Nem hiszed el, hogy képes vagy változtatni.

Kevés az olyan ember, aki felismeri és elhatározza, hogy változtatni kell, és azonnal cselekszik is. A legtöbbünknek egy (akár hosszú ideig tartó) előkészítő szakasz előz meg bármiféle cselekvést. Érveket és ellenérveket sorakoztatsz fel: mi van a változás mellett és mi ellene? Mikor lenne aktuális az első lépés? Milyen tulajdonságok, erőforrások kellenek a változáshoz? Mik az előnyei, hátrányai a változásnak? Itt jegyzem meg, hogy képes vagy túlzásokba esni, attól függően mennyire félsz vagy sem az új dolgoktól. Ha Téged megrettent az újítás, sokkal több hátrányt fogsz találni és le is beszéled magad a változtatásról. Itt jön jól a tudatosság, vagy a segítség.

Ha képes vagy elképzelni a pozitív, szebb jövőt, ehhez pedig motiváló célokat is tudsz kitűzni, akkor nyert ügyed van.

Cselekedj!

A cselekvési szakaszban végre megteszed az első kis (vagy nagy) lépést. Őszintén szólva, ez eléggé stresszes, de egyben felszabadító érzés is. El kell hinned magadról, hogy képes vagy a változásra. Ha az előkészítő szakaszban kellően körbejártál mindent, ez nem lesz olyan nehéz. Tisztában vagy a saját képességeiddel, amit kellett pedig beszereztél. Minden rendben lesz.

Az ötödik szakasz a fenntartásé. Elérted, amit terveztél, de ott is kell maradni. Tudatosan elkerülöd azokat a dolgokat, amik visszavetnének ebben. (pl. a régi szokásaid)

Arra fókuszálj mit igen, és ne arra mit nem. Igazából ez megfogalmazási technika. Mikor arra koncentrálsz mit nem szabad tenned, hogy az elért változást fenntartsd, nem tanácsos tiltásokat megfogalmazni, helyette azt mit szabad.

Lefogytál, ezt az állapotot szeretnéd fenntartani. Nem gondolhatsz arra, hogy miről kell lemondanod, mit nem szabad enned, mert akkor egész nap torták és pizzák úsznak a lelki szemeid előtt. Helyette arra gondolj, mit ehetsz. pl. cukormentes sütit igen, vagy lesz egy csaló étkezésed valamikor.

Befejezési szakaszt elég nehéz meghatározni, bizonyos esetekben nem is lehet. Ha pl. egy rossz szokástól akartál megszabadulni, vagy munkahelyet váltani, igen, akkor megvan a folyamatnak a vége. De ha Te belül szeretnél változni, és elindultál az úton, azt hiszem, annak sosincs vége. A belső változás, a gondolkodásmód megváltoztatása egy folyamat.

Jó tudatosítani magadban, hogy minden változási folyatnál előfordulhatnak visszaesések. (pl. visszajön pár kg). Nem kell megijedni. Nem programozott robot vagy. Csak ne ess kétségbe, vagy vessz reményt, nekem már úgyis mindegy alapon visszatérsz valahová, ahonnan kemény munka árán eljöttél. Ha tisztában vagy vele, hogy mindig lehetnek visszalépések, és van kellő önbizalmad, ezek nem fognak megingatni az általad kijelölt úton. Lehet kell egy kicsit módosítani a célkitűzéseden. Az élet olyan, mint egy hullámvasút.

Minden visszaesés, probléma vagy nehézség egyben egy lehetőséget is rejt Neked a fejlődésre. Ha így tekintesz rá, már nem is olyan félelmetes, igaz?