Nehéz feladatra vállalkozik mindenki, aki házasságot/párkapcsolatot szeretne működtetni. Kemény munka ez mindkét fél részéről. Egy hamis álomkép azt képzelni, hogy majd minden megy a saját medrében magától és ez elég egy kapcsolathoz. Lehet valamikor így volt, megszokták egymást, nem filozofálgattak rajta, főleg ha nem is önszántukból mentek hozzá az illetőhöz. És nem is volt illő elválni. Szerencsére ma már szabadon dönthetsz ki lesz a párod és arról is, hogy el akarsz-e válni.
Mi az oka, hogy a házasságot eldobandónak ítéljük?
Szerencsére ma már szabadon dönthetsz ki lesz a párod és arról is, hogy el akarsz-e válni.
Bizonyára kipróbáltál már néhány kapcsolatot, mielőtt házasságra adtad a fejed. Szóval úgy tűnt, hogy azzal az emberrel akarod átélni életed végéig a jót és rosszat, akit feleségül vettél, vagy férjhez mentél. Természetes emberi igény a stabilitás, biztonság a párkapcsolatban is.
De akkor mi a fene történt, hogy a házasságok fele felbomlik?
Egyrészt a fogyasztói társadalom belénk nevelte azt a viselkedésmódot, hogy ami nem működik, könnyebb eldobni, mint megjavítani. Mint a bohóc a műsorában, elő lehet húzni még egyet: van máááásik. És ma már ezen senki sem botránkozik meg, tehát nincs az a társadalmi erkölcsi fék, ami még néhány évtizede megvolt.
Sok manapság az elvált ember Magyarországon, de biztos vagyok benne, hogy sokan vannak azok is, amik benne sínylődnek egy rossz kapcsolatban. Őket mi tartja vissza? Melyik a jobb? Elválni vagy benne maradni egy rossz házasságban?
Miért maradsz benne egy lehúzó kapcsolatban?
Vannak, akik kapcsolati függésből maradnak. El sem tudják képzelni az életüket egyedül. Mindig kell, hogy legyen mellettük valaki. Eddig mindig elintézte helyettük az ügyeiket, a gyerekért ment, bevásárolt, megszerelte a vízcsapott, kimosta a koszos zoknit….Ők félelemből és önbizalomhiányból nem lépnek ki a kapcsolatból. Inkább magukban dohognak, ha idegesíti már őket a másik fél. Nekem meggyőződésem, hogy minden visszanyelt sérelem betegséghez vezet.
Aztán vannak a harcos típusok: én nem veszíthetek, nem lehet kudarc a házasságom. Adjunk még neki egy esélyt. És az esélyt újból és újból megadják és csalódás lesz a vége. Ők a személyiségük, a habitusuk miatt maradnak a kapcsolatban, míg egyszer be nem látják, hogy háborút vesztettek.
De a leggyakoribb, amit a legtöbbször hallok, az a „gyerekek miatt”. A statisztikák is ezt támasztják alá: nagyon gyakori, hogy a válás több évtizednyi házasság után, idősebb korban következik be. Az a kapcsolat egy szövetség, amely a gyerekek felnevelésére jött létre. A szövetség felbomlik, ha a cél vagy érdek megszűnik, azaz a gyerekek elhagyják a szülői házat.
A párkapcsolat nem működik magától
A párkapcsolatok akkor tudnak működőképesek lenni, ha teszünk értük, hogy azok legyenek. Nagyon nehéz beismerni, ha valami nem megy és segítségre van szükség. Ha eljutsz a felismerésig, akkor javasolt párkapcsolati tanácsadót felkeresni. A legjobb, ha mindkét fél hajlandó tenni, mindenképpen közös munkának kell lennie a férfi, nő és a tanácsadó között.
Már csak azért is, mert tapasztalatom szerint az otthon jobban elszabaduló érzelmek és indulatok azok, amik akadályozzák a megoldást, aminek a kulcsa a kommunikáció. A vagdalkozások nélküli, negatív érzelmektől mentes, a másikat félbeszakítás nélküli kommunikáció. Ez otthon nehéz, egy semleges tanácsadói irodában könnyebb.
A válási mediátor segíthet
Ha a pár már eljutott a válás gondolatáig, az ügyvéden kívül érdemes válási mediátort is felkeresni. A mediátor egy közvetítő, nem azon dolgozik, hogy megmentsék a házasságot, hanem a normális, emberi hangnemben zajló kommunikációval segítse, gyorsítsa a megegyezést. Míg egy pár eljut a válásig, nagyon gyakran már annyira utálják egymást, hogy csak a legrosszabbakat kívánják a másiknak.
A külön költözést, az egyedül maradást megsínyli az ember. Főleg, ha akaratán kívül kell kiszakadnia valahonnan, kell elvágni a szálakat. Azaz elhagyták. Netán a másiknak már akadt is valakije. Ez olyan szintű önbecsülés zuhanást eredményez, hogy ez az újabb komoly munka, mire az ember összekaparja magát a padlóról. Nagyon gyakori ilyenkor az apátia (nem érdekel semmi, a gyerekek sem, a munkám sem). Az ember környezete persze ideig-óráig elnézi ezt a szenvedő félnek, de egy idő után már ez nem jelent kibúvót. Össze kell szedned magad!
Hogyan éld túl ha elhagynak?
Gyakori még az alkoholba menekülés vagy valakinek a karjába menekülés, ami mindkettő csak látszólagos, felszínes megoldás, még azt sem mondhatnám, hogy búfelejtő, mert csak addig feledteti a bút, amíg éppen tart a hatása. Onnan megint zuhanás következik a padlóra. Ez gyakorlatilag önmagad szívatása.
A legjobb, amit tehetsz az önfejlesztés. Ha egyedül nem megy, akkor segítséggel. A következőket ajánlom:
– párkapcsolati probléma-párkapcsolati tanácsadó
– válás közben-válási mediátor
– válás után-önbizalom tréner